Képes úti beszámolónk a Velencei Biennáléról

Kamaszkoromban a viccek kezdődtek így. Egyetemista koromban a pszichológiai kísérletekről tartott prezentációk. Felnőtt koromban a valóság. „Negyven művész illetve művésztanár buszban utazik kétszer tizenkét órán át, három országon keresztül az esős novemberi tájban…” Nincs köztük Poirot. A cél a velencei Biennálé bejárása csapatépítés keretében. Már a busz maga is a Musical Chairs játékhoz hasonlít, mindig más mellett találod magadat, mindig más témában mélyülsz el. Kollegák, akiket korábban csak a büfében láttál sorban állni, és kollegák, akikkel bár húsz éve együtt buliztatok, azóta nem láttátok egymást. Kollegák, akikről azt se tudtad, hogy kollegák, de két nap múlva már közös terveken ötleteltek. Mint kaleidoszkópban, állandóan újra rendeződő csoportokban járjátok be a pavilonokat, a kortárs művészet szellemileg és esztétikailag gyakran kihívó és provokatív, kérdésekre késztető és vitákat generáló alkotásai minden diskurzusban új értelmet nyernek, miközben szellemi szövetségek kötődnek, közös egyetemi projektek nyernek körvonalat, sőt, őszinte beszélgetéseken keresztül barátokra teszel szert. Az ezerarcú, máskor arctalan műalkotások néha rendezett és direkt, máskor kaotikus és diffúz áramlásában megtalálod magadban az okoskodó diákot és az értetlen tanárt, a szórakozott turistát és az elhagyott szeretőt. Este John Waters-zel és Viscontival, Z. Halmágyi Judittal és Göbölyös Lucával borozol. Íróként bejártam a fél világot, részt vettem fesztiválokon és workshopokon, de kevés ennyire intenzív és konstruktív, szakmailag és emberileg is építő és eredményes élményben volt részem. Az inspiráló társaság, a valódi közösséget teremtő egymásra hagyatottság, a folyamatos párbeszédben felpörgetett szellemi energiák, az együttlét nem volt kevesebb, mint egy négy napon át fenntartott csoportos dekázás, ahol a labda lábról lábra, fejről fejre pattant, folyamatos mozgásban, mint a Csörgő Attila installáció a Biennálé parkjának leghátsó sufnijában, és ha néha le is esett, rögtön felkapta egy jól álcázott kreatív Messi vagy Serena Williams, és pattogtatta tovább.

Gerevich András író, forgatókönyvíró, költő, egykor az amerikai Dartmouth College és a brit National Film and TV School diákja, jelenleg a METU Média- és Mozgóképművészeti Intézetének oktatója.

A Galériában alább Gőbölyös Luca DLA habil. főiskolai tanár, Balogh Rudolf-díjas fotóművész, Fotográfia szakunk szakfelelőse, valamint Rácmolnár Milán végzett fotográfus hallgatónk képei láthatók.

2017. 11. 21.