A távol-keleti hagyomány vs. a Nyugat eredetiség-igénye a kortárs kínai festménykultúrában
Nagy Mercédesz előadása

Időpont: 2012. március 26., 9.30
Helyszín: BKF Rózsa utcai campus, A209-es terem, 1077 Budapest, Rózsa utca 4-6. (A bejárat a Hutyra Ferenc utca felőli oldalon található.)

A kínai társadalomban történelmileg, kulturálisan mélyen gyökerező hagyomány szerint az eredetiségre való igény egyszerűen  értelmezhetetlen. Már az iskolarendszer, az alázatosságot propagáló konfucianizmuson nyugvó, csapatszellemet és engedelmességet követelő kommunizmussal kiegészülő pedagógiai elvek sem az egyénieskedést  és a kreatív gondolkodást, a nyugati értelemben vett önállóságot támogatják. Ugyanakkor a többezer éves – mára, igaz, egyszerűsített – írásjegyek elsajátítása is rendkívüli fegyelmet, precizitást, pontos megfigyelőképességet igényel. Azaz az aprólékos, egzakt utánzási képesség elsajátítása kulturális létkérdés, a társadalomba való beilleszkedés feltétele egy kínai ember számára. Emellett szintén időszámításunk előttről származó és ma is élő konfucionista hagyomány a mester, a tanító mint tökéletesen utánzandó példa tekintélye.

A művészetre vonatkoztatva pedig szintén elmondható: régi közhely a kínai festészet történetében, hogy a nagy művész egyben nagyszerű másoló is. Az állítás logikája szembehelyezi a kínai művészetet a poszt-reneszánsz európai művészettel, mely a művészből egyedülálló, individuális hőst teremtett, aki tudatosan kerüli a másolást, hogy olyasvalamit teremtsen, ami azelőtt nem létezett – az úgynevezett eredetiséget hajszolva.

A kulturális hátteret megvilágítandó két jelenséget vizsgálunk:  az egyik az 1990-es években kibontakozó ún. politikai pop irányzat, melynek követői a pop-art hagyományait a kínai kommunizmus ikonográfiájával elegyítő alkotásaikkal hódították meg az addig elsősorban európai, amerikai hagyományokkal rendelkező kortársművészeti piacot.

A hamisítás/másolás másik problematikus példája a dél-kínai Shenzhen (Sencsen, 深 圳) városában található DaFen (大 芬) művésztelepen létesült tulajdonképpeni olajfestménygyár. A nagyipari mennyiségben készülő másolatokat – akárcsak a bestseller politikai pop képeit – szintén diplomás képzőművészek állítják elő. Az eredetiség-kérdésen kívül egy másik momentum köti össze őket: a piac. Mindkét típusú alkotások a nyugati piacot látják el áruval.
 

A Média design szak szervezésében

Michael Wolf: Real Fake Art Nr.19, Mona Lisa, $ 95.- (without frame), 2005

2012. 03. 22.